HTML

Ez is megvolt

Hölgyeim és uraim, íme a hatszázhuszonnyolcezredik kultúrblog, "Ez is megvolt" címmel! Köldöknézés, magaskultúra, akadémikus jellegű filozofálgatás kizárt. Rövidebb-hosszabb leírása mindannak, amivel az amúgy roppant csekély szabadidőmet eltöltöm. Könyvek, filmek, sorozatok, zene.

Linkblog

ROVATOK

Tévészakácsok
Rob Rainford

Medium

2008.06.02. 12:05 Before

Furcsa néha visszaemlékezni egy kedvelt sorozattal való legelső találkozásunkra, mikor már évek óta nézzük - és szeretjük. Nehéz róla úgy írni, hogy ez a több éves összeszokás ne nyomja rá magát túl erősen.
A Mediumot úgy ajánlotta valaki, amúgy a téma nem különösebben érdekelt, hiszen mi a fene lehet izgalmas abban, ha valaki úgy nyomoz, hogy az elhunytak szellemeivel társalog közben? Pff, ugyanmár! De mivel az illetőnek ilyen téren igen komoly respektje volt a szememben, adtam a sorozatnak egy esélyt, épp akkoriban ért véget az első évad (vagy talán már a második is elkezdődött, nem is emlékszem pontosan), tehát a sorozatnézésre vonatkozó szigorú szabályaimnak megfelelt, egy próbát megért.
Becsületére válik a sorozat készítőinek, hogy nem akartak feltétlenül hatalmasat durrantani, a Medium sehol nem volt a szintén akkoriban induló Lost, vagy Prison Break high-concept úthengeréhez, lassan, szép nyugodtan vezették fel a történetet, időt adva a nézőknek, hogy összebarátkozzanak a főszereplőkkel, illetve az alapsztorival.
A történet egyszerű, adott egy addig főállású anyuka, aki a harmadik gyerek környékén ráébred, elege van az otthonülésből és dolgozni szeretne. Miután jogi képesítést szerez, a phoenixi ügyészi hivatalban próbál elhelyezdni gyakornokként. Nem igazán lelkesednek érte, de végül is tanácsadóként felveszik, az esküdtszékek összeállításánál kell segítenie, kiválasztani a vád számára leginkább megfelelő esküdteket.

Az első pár rész során megtudjuk, hogy Allisonban eddig elnyomott, elfeledett képességek kezdenek újra előtörni, halott emberek szellemét látja, különös (általában elhunytak által sugalmazott) álmai vannak, amik többnyire épp az aktuális eseteihez kapcsolódnak. Ez ugye tipikus sorozatos húzás, "mindig a főhőssel történik valami", de ez kis jóindulattal megmagyarázható és abszolút elfogadható, hiszen a show-nak valahogy működnie kell.
Ezek a jelenések, álmok kiszámíthatatlan időzítésben és formában jelennek meg Allisonnak, szó sincs rejtélyes üveggömbökről, varázslásról. Az üzenetek gyakran kódolva vannak, érthetetlenek, csupán utalnak valamire, de az is előfordul, hogy Allison és a családtagjai , vagy éppen rajzfilmfigurák személyesítenek meg más szereplőket.
Ahogy a készítők egyre inkább elkapták a sorozat ízét, rengeteg hihetetlenül szellemes megoldással áltak elő, meghökkentőbbnél meghökkentőbb nyitójelenettek álltak elő. A kedvencem a második évad második részének eleje.

Sajnos a jelenet nincs meg tovább a youtube-on, pedig itt még távolról sincs vége. Amikor az ember már szinte maga is megőrül az Allison fejében folyamatosan üvöltő zenétől, egyszer csak olyat csavarnak az egészen, hogy a néző leteszi a haját.
A sztorik nem összefüggőek, metaplot nincs a sorozatban (hozzáteszem, szerencsére, mert egyáltalán nem állna jól neki, ha megjelenne a háttérben valamiféle nagy rejtélyes lélekzabáló, vagy ilyesmi), bár néha 2-3 résznyire is elnyúlik egy történet. Sajnos emiatt valamennyire velejárója a Mediumnak is az az általános sorozatbetegség, hogy miközben csomó minden történik részről részre, a főszereplő környezete nem igazán változik az elvárható mértékben. Ilyesmi például, hogy miután Allison nyilvánvalóan ügyek tucatjait oldotta meg a képessége segítségével, a közvetlen kollégái továbbra is óvatos szkepticizmussal állnak hozzá, és a legkisebb hibájába is belekapaszkodnak, ha a sorozat dramaturgiája éppen úgy kívánja. Ez néha elég idegesítő. A másik zavaró elem a sorozatban az esetek megoldási mechanizmusa. Allison legtöbbször csak apró részleteket, jeleneteket lát, majd az ügy előrehaladtával újabbakat és újabbakat, így áll össze lassan a történet, általában egy erőteljes, mindent a helyére csavaró álom segítségével. A gond csupán az, hogy néha elég erősen kilóg a lóláb, lehet tudni a megfejtést a "kulcsjelenet" nélkül is, bár elképzelhető, hogy ez csupán a túl sok sorozatnézés mellékhatása.
Szerencsére körülbelül ennyiben ki is merül a sorozat hibáinak listája, ráadásul ezek minden hasonló felépítésű sorozatra jellemző apróságok. A Medium egy átlagos sztorikkal, kevés misztikummal és némi átlagon felüli kreativitással megáldott sorozat. Ennek alapján kellemes szórakozás, de nem több. Mi teszi mégis oly ellenállhatatlanná?

A Medium egy minden ízében végtelenül emberi sorozat. Egyszerűen imádnivaló, valódi, sugárzóan emberi. Mindezt egyáltalán nem valami nyáltengerben kell elképzelni, szó sincs túlszaturált kertvárosi idillről, egy egyszerű, sima, hétköznapi család életébe csöppenünk bele részről részre. Három gyerek (lányok), mind a maguk korában, a maguk igényeivel és problémáival, és persze anyuka képességeit is örökölték (bár ez szerencsére egyáltalán nem uralja a sorozatot). Az egyik legaranyosabb jelenet, amikor a legkisebb lányt szemorvoshoz viszik, mert nem lát jól. Az orvos megvizsgálja, elvégzi rajta a szükséges teszteket, majd közli, hogy a gyereknek semmi baja, tökéletesen lát, még a legkisebb sort is el tudta "olvasni" a táblán, majd gyakorlatilag kidobja az akadékoskodó apukát. Ő viszont hamar rájön, miről is van szó, a kislány a doki fejéből olvasta ki, hogy mit kéne látnia a táblán és azokat mondta be szépen sorban...
A családi szál végig nagyon fontos a sorozatban, nem elsősorban a nyomozások szempontjából, mint inkább a részek egy koherens egésszé való kovácsolása miatt. Mint említettem, metaplot nincs a sorozatban, visszatérő szereplők is csak nagyon elvétve, a családi háttér, a mindennapok élete teszi teljessé a sorozatot.
Külön meg kell említenem Jake Weber  nevét, aki Allison férjét, Joe Dubois-t játsza. Az ember már valahogy ránézésre is hihetetlenül szimpatikus, az általa játszott férj szerepe pedig magával ragadó, ha csak fele olyan jó férj és apa tudnék lenni, mint Joe, hát büszke lennék magamra.
Nehezen leírható, mi ennyire különleges a figurában, egyszerűen és sallangmentesen igazi ember. Hétköznapi, a szó lehető legpozitívabb értelmében. A sorozat szereplői egyáltalán nem szuperhősök, nem is szuperjófejek, nem bombázók, pont ettől hihető és kedvelhető az egész. Ahogy nézi az ember, szinte kedve támad sütni egy nagy tál sütit és becsöngetni hozzájuk egy csendes délután.
Particia Arquette sem kimondottan az a klasszikus nehézbombázó, mégis (vagy inkább épp ezért) vonzó, igazi nő.
Az egész sorozat - az alapsztori misztikuma ellenére - az egyik leghihetőbb, leginkább valóságszerű történet, amit manaság a képernyőkön láthatunk. Bár a helyet nyilván fordított, mégis úgy érezhetjük, hogy a nyomozgatás csak mellékes, kiegészítő eleme a sorozatnak, nem pedig a lényeg.

Sajnos a téli írósztrájk a Dubois család életébe is betette a lábát, így a megszokott 20-22 rész helyett idén csak 16-ot láthattunk a negyedik évadban. A harmadik évad igen komoly változást hozott hőseink életébe, különösebb spoilerezés nélkül elmondható, hogy az életük igencsak felfordul. Érdekes, hogy ezt a húzást - kisebb variációkkal az első két évad végén is megjátszották, de akkor kikeveredtek belőle, most viszont nem volt mese.
A negyedik évadra így ez erősen rányomta a bélyegét, de nem kizárólag negatív értelemben. Sok minden történt, a sorozat kicsit kimozdult a megszokott kerékvágásból, tulajdonképpen maga az egész negyedik évad volt a helyzet megoldása. És ezért külön hála illeti a készítőket. Manapság, amikor még a leggagyibb 20 perces sitcom is kötelező jelleggel valami hatalmas cliffhangerrel fejeződik be, a Medium képes volt egy nagyon szépen lezárt, kerek sztorit letenni az asztalra, mindenki örülhet, nyugi van, béke.
Nekem ez a megoldás nagyon tetszett, remélem ezt a jó szokásukat megtartják a következő évadokra is.

Szólj hozzá!

Címkék: sorozat tévé weber arquette medium patricia jake patricia arquette jake weber

A bejegyzés trackback címe:

https://ezismegvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr73499185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.