HTML

Ez is megvolt

Hölgyeim és uraim, íme a hatszázhuszonnyolcezredik kultúrblog, "Ez is megvolt" címmel! Köldöknézés, magaskultúra, akadémikus jellegű filozofálgatás kizárt. Rövidebb-hosszabb leírása mindannak, amivel az amúgy roppant csekély szabadidőmet eltöltöm. Könyvek, filmek, sorozatok, zene.

Linkblog

ROVATOK

Tévészakácsok
Rob Rainford

C. J. Sansom - Kard által

2008.07.15. 06:28 Before

Nagyon keveset olvasok manapság, egyszerűen nincs rá idő, illetve ha időm lenne is, a körülmények nem igazán alkalmasak a kellemes, belemerülős olvasáshoz. Olvasni pedig csak úgy jó, ha nyugalom van az ember körül.
Súlyos elmaradásaim vannak kedvenc kiadóm, az Agave által  kiadott könyvekből, így csak a bőség zavara okozott némi problémát, amikor olvasnivalót kerestem. A Kard által környezete és témája olyan kellemes elegyet alkot, hogy - bár véletlenszerűen vettem le a polcról - nagy örömmel láttam hozzá az olvasásához.
A történet klasszikus krimi, azonban majd' ötszáz évvel ezelőtti korba, az angol reformáció korába helyezve. Annak ellenére, hogy Sansom nem történész, félelmetes, szinte fojtogató erővel ábrázolja a kort, ami a regény alapvető erőssége, míg a krimi-szál, maga a történet jó szándékkal is inkább csak középszerűnek mondható.

A történet klasszikus, Agatha Christie-s "ki a gyilkos" szerű felépítésben halad, ahol a nyomozó minden lépését nyomon követve kapjuk sorban az információkat, miközben újabb gyilkosságok és gyilkossági kísérletek történnek.
Matthew Shardlake ügyvéd, Thomas Cromwell - VIII. Henrik minisztere, az angol egyházi reform végrehajtója - megbízásából kerül Scarnsea-ba, ahol a helyi bencés monostorban történt gyilkosságot kell felderítenie. A helyzet persze távolról sem ilyen egyszerű, hiszen a meggyilkolt áldozat nem más, mint Cromwell előző megbízottja, aki a monostor felszámolásához keresett megfelelő jogalapot, ráadásul ezt a kellemes feladatot Shardlake is megörökli, így különösen kényes és összetett szituációba kerülünk. Ha a gyilkosság nem lenne elég, a monostor templomát is meggyalázta a tettes, az oltáron kivéreztetett fekete kakassal, valamint a monostor szent ereklyéjét is ellopta, mielőtt felszívódott volna. Kérdéses persze, hogy valóban felszívódott-e, ugyanis a nyomozás során egyre nyilvánvalóbb, hogy a tettest a monostoron belül kell keresni, tehát a tettes az ötven szerzetes, vagy az őket ellátó szolgák közül kerül ki. A dolgot tovább bonyolítja, hogy Singleton megbízottat nem mindennapi módon gyilkolják meg: levágott fejjel találnak rá a monostor bezárt konyhájában. A nyomok vizsgálatából hamar kiderül az is, hogy nem mindennapi eszközzel, hanem egy éles kard segítségével fejezték le, ami a fegyver birtoklásának kérdésén túl a gyilkos katonai múltjára is utal. Katona és szerzetes egyszerre? Mi lehetett a motíváció? Hová tűnt a gyilkos fegyver és a szent ereklye? Miért szentségtelenítené meg bárki a templomot?

Borzasztó nehéz a történet érdemi részéről úgy beszélni, az ember ne szórjon el ordas spoilereket, mindenesetre a történet szálai meglepő irányba mutatnak, a megoldással kapcsolatban pedig az utolsó bekezdésben ejtek néhány poéngyilkos szót.
A könyv erőssége és legfőbb erénye a már említett erőteljes ábrázolásmód, ami által a XVI század mindennapjainak kemény realitásába kapunk betekintést. Leginkább az éppen játszódó egyházi reform dúlása határozza meg a hangulatot, láthatjuk amint - ha nem is a történet részeként - a szeretet nevében történő gyilkosságok, kínzások és hazugságok telejsen átszövik a hétköznapokat, a cinikus hatalomátvétel álságosan reformnak álcázva történik. A szegények igazán szegények, a nincstelen szó itt nyeri el igazi jelentését, szociális hálónak még a csirája sem létezik, maximum az urak pillanatnyi hóbortjaként, kegyeként. A merev, áthághatatlan társadalmi korlátok, a rendiség határozza meg az emberek életét, lehetőségeit.
A korba tökéletesen illeszkedik a könyv összes részlete, Sansom szerencsére nem él azzal a túl kézenfekvő - és hasonló jellegű írások esetében gyakran előforduló - megoldással, hogy hősét (mai értelmben vett) modern társadalmi gondolkodással ruházza fel, nem teszi ma elfogadott humanista, liberális eszmék szócsövévé, "nagy gondolkodóvá", hanem meghagyja annak, aminek lennie kell: a kor jóképességű, becsületes emberének. Elsősorban ezek a finom részletek, a korhű gondolkodás ábrázolása az, ami roppant kellemes olvasmánnyá teszi a könyvet, függetlenül attól, hogy a krimi része nem igazán jelentős.
Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy jól megírt, olvasmányos, kalandos történelmi ihletésű regényt szeretne olvasni.

És akkor a beígért kritika, immár spoileresen. Bár csak általánosságban írok a történtekről, sok mindent ellőhet ennyi is, ezért csak azoknak ajánlom a továbbolvasást, akik ezt nem bánják, vagy már olvasták a könyvet.

Megjegyzem, nagyon szeretem az ilyen jellegű történeteket, a teljes Agatha Christie életmű megvolt legalább kétszer. Sansom jól keveri a kártyákat, ügyesen vezeti a történetet, mindenki gyanús, egyre másra jönnek elő a motívációs tényezők. Óriási hiba azonban az oltár beszennyezése, amit a gyilkos elterelő hadműveletként csinált, ugyanis gyakorlatilag azonnal kizárja az összes szerzetest, akik minden valószínűség szerint soha nem tennének ilyesmit. A gyilkos kiléte egyébként számomra nagyon hamar, talán már a könyv egyharmadánál egyértelmű volt, egyedül a motíváció volt kérdéses, amit viszont az író nem is tudott a monostoron belül tartani, nagyon erős külső szál kellett hozzá. A legvadabb csavar azonban nem is az a teljesen hihetetlen véletlen, ami a gyilkosságot okozta (és még akkor is kérdéses, hogy került oda a gyilkos eszköz, de ezt vehetjük apró logikai hibának). Ahogy már említettem történnek további halálesetek, sőt, egy régebbi gyilkosságra is fény derül, előkerül az ellopott ereklye is, azonban ez az egész több ember műve, akik egymástól függetlenül követték el a tetteiket. Nekem ez a megoldás nem nagyon tetszett, ráadásul gyakorlatilag minden esemény egy kis módosítással összehozható lett volna annak a személynek a terhére, aki a nyomozás fő szálát jelentő gyilkosságot elkövette, sőt, van, amelyik eleve logikusabb lenne úgy. Nekem így az egésszel kapcsolatban kicsit hajánál fogva előrángatott érzésem van, ami kicsit bosszantó, de a könyv adta élményekből sokat nem von le.
Furcsának érzem még a kiadó által adott magyar címet, mert túlzott jelentőséget sugalmaz a címben foglalt eszköznek. Az eredeti cím - Dissolution - százszor jobban leírja az egész könyvet, hiszen sokértelmű szó, jelenti magát a monostor(ok) felszámolását, romlottságot, züllöttséget, ami nagyon jól jellemzi a korabeli világot. Tény, hogy épp ezen mélyértelműsége teszi gyarkolatilag lefordíthatatlanná az eredeti címet, de a "Kard által"-t akkor is furának tartottam, amikor még nem tudtam, hogy az a teljesen önálló magyar címe a könyvnek, nem az eredeti fordítása.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv agave agave kiadó kard által sansom

A bejegyzés trackback címe:

https://ezismegvolt.blog.hu/api/trackback/id/tr35568694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.